Itató építés kalandokkal 

Az  első vendégek az itatón

                                                                        Csilpcsalp füzike fürdés után

                                                                                    Barátposzáta tojó

                                                            Őszapó

                                                    Meggyvágó hím

                                            Ez szajkó lenne

                                                                            Igyatok madárkák

                                                                                               Íme az itató

                                                                                     Oszlopok leásása

Kedves barátom, aki mindig segít nekem a lesek építésében ,most is ott tüsténkedett a legújabb és legnagyobb itatóm építésénél. Már csak két fatörzsért mentünk be az erdőbe amelyet az itató oldalára szerettünk volna felerősíteni .Motoros fűrésszel   hamar méretre vágtuk a kidőlt fákat,és elindultunk kifele az erdőből .Én értem vissza az itatóhoz hamarabb.Vártam  segítőmet a másik fatörzzsel ,de csak nem akart jönni.Visszamentem, kiabáltam ,az autóval dudáltam,semmi.Ezután módszeresen próbáltam átvizsgálni azt az erdőrészt ahol jártunk, de nem találtam semmit. A telefonját is megcsörgettem sikertelenül.Egyre idegesebben kerestem öt,és az agyam már a következő lépésen járt amikor az időközben odaért Zsuzsi telefonált ,hogy itt van az én keresett barátom,csak eltévedt egy kicsit.Nagy volt az öröm ,az itató is elkészült. Íme néhány fotó. 

Bánat és öröm

Bánatos vagyok azért mert a kisvárosunk határában levő lesemet  vandálok szétverték.Örülök azért ,mert sokan értesítettek szóban és telefonon arról,hogy mi történt, együttérzésükről biztosítottak,és a segítségüket is felajánlották. Azért is örülök mert a Varázslatos Magyarország fotópályázaton a  32. helyezést értem el.

A Zsuzsival elmentünk Nadapi csillagvirágot fotózni,ő volt a derítőlap kezelő.A fotóktól nem vagyok elragadtatva, a szél is rettenetesen fújt. Rájöttem arra hogyan lehet ilyeneket csinálni.Most aztán tele vagyok tervekkel ,milyen virágokat lehetne megfotózni a lemenő nap sugarainál.Remélem lesz még sok kép amit    megmutathatok olvasóimnak.            

Az erdei leshez is kinéztem.

Szajkó  bejött fürdeni az ujjamat kellett kidugni a lesből nehogy kifürödje az összes vizet .Jól megnézte az  ujjamat elrepült és szajkó nyelven szitkokat szórt rám.

Erdei pinty az etetőnél.                                   

A fotós hétvége kalandjai

A hétvégén sikerült kiszabadulni egy kicsit a természetbe. Csütörtökön megnéztem vízi lesemet . Kíváncsi voltam hogyan viselte meg a tél .Nagyon örültem mikor mindent rendben találtam.Ha már kint voltam behasaltam egy kicsit, megnézni milyen mozgás van a tavacskán.Sokáig alig mozgott valamit,de egyszer csak  olyan kacsákat láttam amilyeneket még soha.Otthon a határozóból derült ki csörgőrécék.Nálunk csak vendégségben vannak márciusban.   Már a hazaindulást tervezgettem amikor egy vidra vadászatát is megfigyelhettem.Nagy élmény volt látni ezt a ragadozót .Már sokat leskelődtem a vizek partján ,hol horgászat ,hol fotózás céljából de vidrát eddig három alkalommal láttam.Sajnos a fények miatt ezek a fotók sem lesznek kiállítva .Ilyen élményeken  felbuzdulva a hétvégén kétszer is kilátogattam a tóhoz, de csak tőkésrécékről  sikerült jó fényekben képet készíteni. Még vasárnap reggel az Adonyi- szigetre is kimentem hóvirágot fotózni .

A második áldozat

Szombaton sikerült időt szakítanom és kimenni egy kis fotózásra,mégpedig Béla barátommal .Titkon bíztam abban ,hogy a madárvonulás elkezdődött ,és újabb fajok térnek be az  etetőre.Keresgéltünk néhány mohás fatörzset díszletnek,és már fotóztunk is.Vagyis én inkább nézelődtem, mert semmi különös nem volt ,csak a cinegék jöttek a téli megszokottnál kevesebben.Ekkor vágott be a karvaly és az első támadás sikeres volt, és vitte is a cinegét.Mindkettőnk kezében gép volt,de esélyünk sem volt fotót készíteni a támadásról.Béla mondta

 is: ''Milyen jó madáretetőm van ,,. Ezután minden a szokásos módon folytatódott. Repülő cinegékről próbáltunk fotókat készíteni, részemről nem sok sikerrel. Felturbózott ISO-val vártam a következő cinegét ,amikor újra beszállt a karvaly jó két méternyire.Nosza kattogtak is a masinák.Sajnos az 1600 ISO miatt nem lett valami kiállítási fotó belőle.Így még mindig nincs jó karvaly fotóm,de majd legközelebb.Jó volt megosztani ezt a kis kalandot barátommal.Hátha  ő is kedvet kap ehhez az őrülethez: TERMÉSZETFOTÓZÁS!

A nagy vadász

A harkály dobolt a fán,zöld küllő kiáltott  tavaszt amikor közeledtem  a Nadapi lesemhez.. Az úton a les felé egy hóember állta az utamat ,amelyet vidám emberek építettek akik előttem jártak itt.Az etetők feltöltése után ,nagy nehezen megtisztítottam az üveget, és már fotóztam is.Minden a szokott módon történt a cinegék jöttek mentek, amikor bevágott egy karvaly .A sikertelenség után négy öt perces pihenő következett, majd újabb támadás.Mivel a cinegék előre jelezték a ragadozó érkezését már készültem az akcióra .A madár süvítve keringett az etető körül, de esélyem sem volt, a fotóra még a keresőbe se tudtam befogni.A vadászat közben néha leült pihenni valamelyik fára, itt készítettem róla képeket.A  karvaly végül sikerrel járt, egy bevágás után lecsapott a földre, és a karmai között volt egy cinege.Sajnos csak olyan képet tudtam készíteni róla ahol lemaradt a feje.Sajnáltam a kis madarat de a karvalynak is élnie kell ez a természet törvénye: van aki vadász van aki áldozat.

Végre ölyvek a lesnél

Amikor az ölyves  lesem építését terveztem, hideg havas időről álmodoztam. Ilyenkor nagy  kincs a betevő falat,   éhes madarak érkeznek sorra az etetőre.Na gondoltam: most vagy soha!  Laci barátomtól kapott harmadik komplett disznó belsőséget húztam szánkóval a lesem elé, ölyvetetés céljából. A lesben ülve először szarkák cserregését hallottam,majd megjelentek az első felderítők is .Nemsokára nagy huppanást hallottam a les tetején, hangjából felismertem ,hogy ölyv ül  fél méterre a fejem felett.Még lélegezni is alig mertem.Madaram tíz perces terepszemlét tartott ,mire rászállt a húsra.Amikor falatozni kezdett elkezdtem fotózni.Egy másik madár egy közeli fáról vijjogott sokáig,de  nem mert leszállni enni.Végül ö is csatlakozott. Ekkor látszott milyen vékony, sovány ez a madár.( amelynek kiesik a falat a csőréből) Minden erejét összeszedte, hogy darabokat szakítson ki a fagyott húsból,és közben látszott,hogy remeg.Remélem az a kis élelem amit vittem neki átsegíti a nehéz téli napokon.Vasárnap Nadapra mentem etetni és fotóztam is egy kicsit ,hátha soha nem látott fajok néznek be hozzám.A karvaly többször bevágott az etetőre. Végül leszállt ,és tudtam készíteni róla két kockát sietve.

Új vendégek a lesben és az etetőn

A zord hideg ellenére kimentem fotózni  a leshez Nadapra. A  friss hóban láttam, hogy nyomok vezetnek a kunyhómhoz.Odaérve kinyílt az ajtó és egy apa és lánya mosolygott rám a lesből.Gondolták kipróbálják milyen a látvány egy ilyen üveg mögül.Nem haragudtam érte hiszen  semmit nem bántottak, és ők is szeretik a természetet és nézelődtek egy kicsit.A vendégek távozása után feltöltöttem az etetőt és már kezdődött is az előadás a természet színpadán.A madarak nagy csapatokban rohamozták az etetőt.A szokott fajokon kívül megjelent  meggyvágó úr feleségével, erdei pinty úr, és citromsármány kisasszony akiről nem tudtam jó képet készíteni.Volt olyan cinege aki úgy gyalogolt oda az etetőhöz mert repülni nem tudott, az erdei pinty is nagyon gyengének látszott.Nagy sikere volt a margarinnak amelyből a rigó,cinegék,csuszka,szajkó és a harkály is  fogyasztott. Ölyvem a fa tetejéről nézte az előadást,sajnos róla elfeledkeztem.Kitartás  madárkám nemsokára ismét megyek és nem maradsz éhen.