Az első gémek

Hiába itt az őszi szünet, kint havas eső esik szomorú szürke idő van, fotózásról szó sem lehet. Így megmutatom első gémes fotóimat a halas gödörnél. Miután nagy nehézségek árán odacipeltem a lesemet a mederben maradt kis tavacskához ,másnap kimentem megnézni van -e mozgás.

 Az első szürke hamarosan landolt miután megtisztítottam a lesem ablakát.

 Határozott léptekkel a les elé jött . Erősen figyelte az üveget ekkor gyorsan magamra húztam a lesben egy álcahálót ,mert azt hittem észrevesz .

 Megnyugodtam mikor vadászni kezdett.

 Később érkezett egy másik madár,  és ketten halászgattak.

                      

Már a hazaindulás tervezgettem amikor az egyik madár odajött  a kapával kivájt " halastavamhoz" és figyelni kezdte a vizet.

 

  A másik madár nekitámadt a leselkedő madárnak.   A verekedő gémek pedig így néznek ki  1/5 másodperccel fotózva.

 A szarvasok győztek

A nadapi lesemben üldögéltem és néztem a kis kosztosaimat amint szorgalmasan hordják a szotyolát az etetőből. Ekkor furcsa hangra lettem figyelmes.A hang a röfögésre emlékeztetett,de mégsem volt az. Barcogás a dámok szerelmi élete zajlott az erdőben. Az erdő több pontjáról hallatszott a szerelmes bikák nőstényeket hívó szava. Itt az alkalom gondoltam végre le tudok fotózni egy önfeledten barcogó bajnokot. Cserkelve próbáltam a legközelebbi bika közelébe férkőzni, gondosan figyeltem a csendes járásra.A hang egyre közelebbről hallatszott,de akárhogy tekingettem nem láttam semmit.Már  30 méterre halottam a barcogást leültem egy fa tövébe hátha közelebb jön  dámúr. Vagy fél órát üldögéltem amikor elhatároztam közelebb megyek. Ekkor már láttam a dámokat ,de ők is engem mert elszaladtak. A terepet utólag megszemlélve elég sűrű erdőrészen zajlott a nász.Talán így védekeznek ezek az "okos " a dámok a cserkelő vadászat illetve fotózás ellen.Vigaszt jelentett az őszi színeit próbálgató erdő fenséges látványa.

Ilyen volt reggel az Öreg tölgy a Mária-völgyben .

A  lombokon gyönyörűen sütött át a nap. Igaza volt Széchenyinek több erdőzúgás.

Az etetőnél sikerült azért néhány fotót készíteni a csuszkának örülök legjobban.

Kudarcok és új tervek

Jégmadarat szerettem volna fotózni ezzel a megoldással. A vízben egy  üvegszálas hálóval bevont keret ,benne sok razbóra. Felette egy beszálló ág. Sajnos jégmadarat csak egyszer láttam itt akkor nem voltam a lesben.Elhatároztam, hogy elviszem innen rejtekemet.

,

Először felvonszoltam a töltésre. az utánfutóban látható a háló.

Azután utánfutóra tettem,és elautóztam a kettes tóig.

Ezután jött a neheze a kettes tó iszapjában kellett 100métert húzni az iszapban.

A tó leengedése után marad itt egy kevés víz. Kapával kimélyítettem egy gödröt és apró halakat tettem bele. Most várom a gémeket kócsagokat halebédre, meg akciós jelenetekre.

A les a helyén, irány észak-kelet.

Egy régebbi barázda billegető fotóm.

Kormoránok keserítik a halászok életét.

Őszi vendégek

Nagyon nehéz volt átvonszolni a fekvő lesemet a nádason ,és az iszapos részeken amíg a megfelelő helyre értem. Újra kiszáradt a halastó medre Líviában  ,terített asztalt kínálva
a gázlómadaraknak. A lesem itthon pihent a fa alatt. Éppen a jégmadaras lesemet állítottam be , amikor találkoztam egy  természetfotóssal ő mutogatta a gépén fotóit. Néhány kép felkeltette az érdeklődésemet emiatt vittem rejtekemet a tó kiszáradt partjára, ahol első vízimadaras fotóimat készítettem.                                                  

 Először a megszokott cankók jöttek. Pajzsos cankó

 A madarak körülvették lesemet és megkezdődött  a keresgélés.

 Néha nyújtóztak egyet.

 Nagyot dobbant a szívem mikor először megláttam az ezüstlilét.

Szerencsére a les irányába jött készítettem néhány kockát róla.

Az ezüstlilék  nagy kötekedők a folyton belekötöttek a bíbicekbe itt éppen egymással  küzdenek.
                                                                                       

 Harmadnapra ismét kimentem a lilék ott voltak ,de nem jöttek közelebb ,csak a billegetők fürödtek a les előtt.

                                                                              

                                       
                                                                                    

Jurassic park

Valóban olyan érzés keríti hatalmába  az embert  mintha a Jurassic  parkba lépne, amikor kinyitja a nagy kaput amely a vadaskertbe vezet. Feltárul a titkok birodalma .Próbál minden érzékével  figyelni meglátni észrevenni a vadakat amelyek sokkal jobb érzékszervekkel vannak ellátva mint mi.Végre sikerült néhány felvételt készíteni  néhány bentlakóról , nagy örömömre.

Már azon gondolkodtam hogy felállok  a vadászok által készített lesemből,  és hozzávágok valamit a mögöttem rikácsoló szajkóhoz. Amikor végre megjelent a szórón az első disznó.  Nem takarta semmi a fények pedig szűkösen  elegendőek voltak a fotózáshoz. Izgatottan  nyomtam le a gombot, féltem meghallja az expó zaját ,de nem történt semmi. A gép mögé bújtam és kattogtattam erősen. E Eszegetett , közben az erdőt nézte várta a társakat. Nemsokára sokan lakmároztak a szórón.

Ez a példány egészen közel jött ,így 300mmm-re húztam össze a sigmát és elkészült ez a fotó. Sajnos a fények egyre fogytak így sok kép bemozdult.
 Második nap.

A következő nap .Bár rosszabb széllel ,de a délután ismét a lesben töltöttem. A disznók estefelé ismét előjöttek rejtekükből. A kirakott almát eszegette   a tisztás szélén ez szép állat.

Majd megindult és keresztben átvágott  a tisztáson . Pont így terveztem a látvány gyönyörű   volt a keresőben, csak fény volt nagyon kevés, nagyon szép emlékfotó sikeredett.

Az erős kattogást talán meghallotta és a les felé nézett. Igaza volt Almási Pistinek a délutáni les jobb ,mert nem kell korán kelni ,és még látni is valamit.

Vadaskertben újra

 Nagy izgalommal vágtam  neki vadaskerti sétámnak, a felkelő nap sugarai  átsütöttek a lombokon.

 Végre sikerült találnom három táplálkozó vaddisznót amelyek nem vettek észre.Sokáig figyeltem őket amikor közelebb mentem ,hogy takarás nélkül fotózzam őket észrevettek.

A napsugár szépen megvilágította ezt a pókhálót.

Az itatón mindig zajlik az élet

 Új vendég a szürke légykapó.

 Egy portré a kedvesen turbékoló vadgerléről.

Az esti kevés fénynél "szellembegyet" fotóztam.